Régen hoztam új részt, de most itt vagyok és csak rátok vár, hogy magatokba kebelezétek és élvezétek ezt az irományt.
Puszi Mia Harris*-*
- Lehetetlen.-bámultam a hosszú göndör hajú fiút, ismerősek voltak a vonásai,de mégsem volt ismerős, már nem az az ember volt aki az emlékeimben élt.
- Pontosan erre gondoltam.- mért végig, tekintetében semmilyen érzelem nem tükrözött. Karjait összefonta a mellkasa előtt, izmai megfeszültek, nem mellesleg vonzotta az ember tekintettét. Csak most vettem észre a megannyi fekete tintás tetoválást, értelmetlen minták, amiknek egymáshoz nem volt semmi logikája. Ő nem a régi Harry volt, nem is várhattam el hogy olyan marad amilyen akkor volt, világi törvény hogy az ember idővel változik a környezeti hatások által.- Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk. Nem változtál semmit.- semlegesség a hangjában is és a tekintetében is.- Te pedig elég sokat, főleg a modorod. Ahogy emlékszem Anne elég jól nevelt fel.- vágtam vissza ugyan olyan hangnemben mint ő, mire gúnyosan felnevetett.
-Örülők, hogy találkoztunk.- lépett el mellettem, én összehúzott szemöldökkel figyeltem. Nagyon más. Újra pittyegett a telefonom Rea pontos időt és helyszínt küldött az ebéddel kapcsolatosan. Válaszoltam neki, hogy ott leszek, majd a következő órámra indultam. Végigültem még egy más félórás évkezdő rizsát. Legnagyobb sajnálatomra a tanár iszonyúan lassan beszélt, azt hittem az asztallapba vágom a fejem, ha nem lesz minél gyorsabban vége az órának. Isteni ajándék volt mikor elköszönt a professzor, én pedig szélsebesen indultam a megbeszélt helyre.
- Nini!- azt hittem nem nekem szóltak, de mikor Liam vágódott mellém, csalódnom kellet.- Csak nem a kedvenc újoncom.- mosolygott rám elégedetten és csatlakozott a sétámhoz.-Szombaton újabb találka a VEREMben, érezd megtisztelve magad, mert te vagy az első aki értesül az eseményről.- büszkeség sugárzott belőle, aminek nem tudtam mi az oka.
- Soha többet be nem teszem a lábam a VEREMbe.- jelentettem ki ellenvetést nem tűrve és meggyorsítottam a lépteim, de Liam lépést tartott velem.
- Ohh, csak nem Styles miatt?- szóval haverok, bele se gondoltam miért nem akarok konkrétan oda menni, de Harry tökéletes kifogás és nem akarok még egy ilyen estébe belekeveredni.- Tudom, hogy egy igazi seggfej, de ne egy rosszul el sült este miatt ne csatlakoz hozzánk szombaton. Szard le azt a pasit és inkább mulass, szerintem Rea is örülne a programnak.- győzködött rendületlenül. – meg akartam kérdezni, hogy honnan ismeri a szobatársam, de a nevem hangos üvöltése szakította meg a társalgásunk.
- Ashley!- Rea integetett pár méterre tőlünk ott állt mellette Niall is és még két másik fiú meg egy lány.
- Mond hogy nem kell velük ebédelnem.- szólalt meg mögöttem egy rekedt hang. Kérlek csak ne ő legyen, de senki nem hallgatta meg kívánságomat. Harry állt mögöttem ugyan azzal a semmilyen kifejezéssel az arcán.
- Harry mi is örülünk neked.- veregetés vállba Liam a göndör fiút aki feszülten bámult engem. – Hé, mi ez a feszültség? – cikázott köztem és Harry között Liam tekintette, de egyikőnk se figyelt rá. Én voltam az első aki megszakította a szemkontaktust, majd határozott léptekkel megindultam Rea és Niall felé. Megtagadtam a karjukat majd egy kicsit távolabb húztam a tömegtől.
- Mi ez a népvándorlások tömeg?- dühös voltam, de nem volt okom rá vagyis volt Harry.
- Ők a barátaim.- magyarázkodott félénken Niall, észrevette mennyire robbanás széli állapotban vagyok.
- Mind?- bólintott.
- Ashley, ők voltak akik segítettem keresni téged, ne légy morcos, mert nem áll jól.- nevetgélt felhőtlenül Rea. Istenem, de naiv ez a lány.
-Értettem főnök.- zártam le a témát, tartozom annyival Reának, hogy nem dühöngök, amikor ő csak jót akar.
- Na ezt a hozzá állást vártam.- karolt belém Rea és vezetett a társasághoz.- Akkor most mindenkit bemutattok, fiúk és lányok ő itt a szoba társam Ashley. – a fiúk egyszerre köszöntek.
-Ő itt Zayn.- folytatta Niall és egy sötét bőrű, fekete hajú fiúra mutatott, nem volt valami szimpatikus típus.- Ő Louis.- jött a következő fiú, hatalmas mosollyal integetett nekem, olyan volt mint egy hatalmas energia bomba volt a srác.
-Ő pedig itt a barátnőm Eleonor.- karolta át a mellett csendesen álldogáló lányt, aki csak intett egyet mosolyogva.
- Liam, de mi már ismerjük egymást.- kacsintott rám a barna szemű fiú.
- Ő pedig Har...-kezdte el Niall.
- Hagyd ők ism...- sütött volna el egy jó poént, de Harry jó erősen oldalba nyomta a könyökével, szőke fiú értetlenül állt a dolog előtt.
- Harry vagyok.- mondta ezt is semlegesen, de meg tudnám ütni, hogy legalább valamilyen érzelmet lássak rajta.
- Na most, hogy mindenki ismer mindenkit menjünk enni.- adta ki az utasítást Rea és a kis csapat meg is indult, én leghátul maradtam, nem volt kedvem nagyon bele folyni a társalgásba, de ahogy láttam nem én voltam az egyetlen. Harry csendesen lépkedett a szőke fiú mellet, aki nagy bőszen magyarázott valamit az évkezdésről és hogy atom király bulit kell szervezniük lakás avatásra.
- Kellenek jó csajok is.- csatlakozott hozzájuk Liam is.
- Ashley eljössz majd?- fordult hátra Niall hatalmas vigyorral az arcán.
- Niall jó csajokat mondtál.- szólt közbe hirtelen Harry, mire villámló tekintettel bámultam rá, hát ha megtudom ölni a tekintetemmel. Miért utál ennyire?
- Köszi Niall, de mivel nem vagyok jó csaj, inkább kihagyom.- bámultam közben Harryt, aki mintha semmi sem történt volna körülötte lépet Zayn mellé.
- Jah, nem már Harry nem úgy gondolta, csak viccelt.- mentette barátja seggét az ír fiú.
- Még nem tudom mi lesz Niall, majd ha már lesz időpont akkor konkrétabbat mondok.- vidítottam a fiút.
Ebéd nem volt éppen kellemes vagyis nem volt semmi említésre méltó, csak egyetlen egy dolog Harry. Idegesít ezt a semmilyensége, hogy soha semmire nem rendesen reagál és olyan ellenszenves. Dühöngtem, forrtam magamban, nem akartam Reának elmondani, mert annyira lelkes hogy már most ennyi barátunk van és hogy szombaton milyen király buli lesz a VEREMben és már alig várja. Nekem persze nem volt hozzá egy hangya fosnyi kedvem se, de megvan kötve a kezem szóval menni kell.
...
Dan lelkesítő beszédet tartott, hogy szarjam le Harr fejét vagy ha jól esik olvassak be neki rendesen. Persze könnyű mondani, de megtenni már nem annyira. Nem az a baj, hogy nem tudnék oda állni el és szép alaposan elmondani ami már pár napja a begyemet nyomja, csak ott a hatalmas csak csapat, akik egy mozdulatra se engednek közelebb. Igazából nem beszélgettünk, de maga a tény hogy Harry aki régen olyan kedves és szeretett teljes volt, most egy undorító seggfej lett és ez zavart.
-Szóval ha jó értem, akkor a nagy semmi miatt haragudsz rá.- bámult értetlen fejjel rám Dan a dupla órán szünetében.
- Dan ez nem ilyen egyszerű mint ahogy te ezt gondolod.- emeltem tekintettem az ég felé.
- De pontosan ilyen egyszerű, csak te bonyolítod túl a dolgot.- mérgesen néztem rá.-Tudod hogy igazam van.- lett komoly.
- Akkor se...-emelete fel a kezét ezzel belém fojtva a szót.
- Nem vagyok kíváncsi a hülyeségekre.-fordult a tábla felé, ezzel hagyva engem a saját levemben főni. Igaza van inkább ne gondoljak Harryre, lépjek túl rajta. Mostantól nem fog érdekelni.
