4.rész Újra a VEREMben

Elhatározásom már mereven egy napja tart. Hívtak bulizni, de hát masszív ellenállásom miatt nem tartottam velük, meg igazából tanulnom kellet. Mr. Green már az első héten három oldalas esszé házit adott ki, szóval alaposan belebújtam a könyvekbe. Olyan kilenc fele valaki hangosan kopogtatott az ajtókon és nem éppen kedvesen. Liam mosolyog az ajtónkban, mikor szó szerint feltéptem azt.
-Mit keresel itt?- kérdeztem mormogva, de ő a hangulatomra fittyet hányva belépett a szobába.
-Öltözz indulunk.- parancsolt rám.
- Hova?- toporogtam pizsamában az előszobában, semmi kedvem nem volt bárhol is szórakozni mikor ennyi házim van.
- Szombat van, irány a VEREM.- tapsolt majd újra elküldött öltözni, én rezzenéstelenül bámultam tovább.
- Nem megyek.- elleneztem.
- Dehogynem.- tolt befelé.
- Liam, azt mondtam nem.- léptem ki előle, mire majdnem hasra esett.
- Akkor hívom Harryt.- fenyegetőzött rám emelve a mutatóujját. Mit jön itt Harryvel, pont miatta nem akarok menni, de ezt nem mondom ki hangosan.
- És akkor mi lesz?-ragadtam meg az ujját és leemeltem az arcom elől.- Nem vagyunk baráti viszonyban Liam, szóval a válaszom nem.-tekintete végi siklott rajtam, mintha keresne valamit.
- Mindig ilyen nem törődöm vagy?- dőlt neki az ajtó fél fának Liam,én pedig befordultam a szobába, hogy újra elfoglalják a tanuló pozícióm.
- Hogy?- fordultam felé.
- Nemtörődöm vagy.-ismételte meg leegyszerűsítve a mondandóját.
- És akkor mi van?- emeleten fel az egyik szemöldököm.- Nem igazán érdekel az emberek véleménye és akkor mi van!- miért ragaszkodik Liam ennyire , ahhoz hogy elmenjek vele.
- Semmi.- somolygott a bajsza alatt, megdöbbentett a hirtelen hangulat váltása .- Merre van Rea?- bámult be a konyhánkba vagy amit mi annak nevettünk.
- Niallel iszik valahol.- vontam meg a vállam.
- És te miért nem tartottál velük?- jött közelebb.
- Liam, ne kertelj, mit akarsz? Miért akarod hogy ott legyek?- utálom ha valaki nem mondja meg nekem valaki ha akar tőlem valami.
- Ashley, nincsenek hátsó szándékaim, csak szeretném hogy eljöjj, jól éreztem magam veled.- mosolygott. Hazug.
- Van hátsó szándékod.- jelentetem ki, mire hangosan fel sóhajtott.
- Istenem, csak biz bennem egy kicsit. – rá néztem, ellenkezni akartam, de nem láttam értelmét tovább folytatni, úgysem megy el addig míg vele nem tartok. Nincs kedvem órákig tartó szájtépéshez.
- Rendben legyen.- sóhajtottam lemondóan, mire Liam diadal ittasan elküldött öltözni. Bármit is tervez jobb, ha figyelek, nem akarok ciklus helyzetbe kerülni.
...
Sűrűnek és sziruposnak éreztem a pince levegőjét. Mikor beértünk a tömegbe rossz előérzetem volt, mindenki sokkal részegebbnek tűnt ma esti mint előzőleg. Izzadt, részeg fiatal testek simultam

egymáshoz a ritmustalan zenére, értékelek minden típusú zenét, de ez mar nekem is sok volt.
-Gyerünk, ne csak kívülről bámulják a bulit.-indultunk el a fal mellet.-Ma hatalmas csatának lehetsz szemtanúja, ezért ajánlom a meccset az első sorból nézni.-ismeretet a mai programot, de semmi kedvem nem volt a tömegben álldogálni, hogy agyon nyomjanak.
- Inkább az asztal tetejéről néznem a meccset, kihagyom a tömeget.-indultam arra, Liam elkapott és a másik irányba kezdett húzni át a tömegen.
-Nem, nem. Harrynek ma fogós ellenfele lesz és ahogy mondtam érdemes az első sorból nézni vagyis inkább számodra kötelező.- Liam előtt mintha megnyílt volna a tömeg, úgy mentünk át az emberek között mint kés a vajon. Küzdő tér szélen megállva első dolgom az ellenfél felmérése volt, tipikus amerikai diák, aki futballozott.
-Szóval o a fogós ellenfél?-kiáltotta túl a tömeg zaját.
- Ő Matt Humanow, bunyós múltja van és mindenki úgy ismerek „győztesek királya”, meg soha nem vesztettek egyetlen meccset is.-mutatta be a kedves idegent. Sikítás adta tudtunkra hogy a másik játékos is megérkezett. Felsőbbrendű stílussal lépkedett a ringbe, fekete pólója tökéletesen feszült a felső testére, mosolygott, de gödröcskéi hiányoztak az arcáról. Olyan volt mint valami kecses vadállat, Matt mellette egy trampli óriás volt, hisz a focista fiú kétszer annyi izommal rendelkezett mint Harry. Meccs kezdetét vette, Harry ellenfele nem tudott vele lépést tartani, ütések csak a levegőt találtak el. Csodás látvány volt, a göndör fiút ilyen közelről küzdeni látni, bent ragadt a levegőm mikor Harry tekintette találkozott az enyémmel és nem engedte azt. Matt ezt a pillanatot kihasználta és egy kemény jobbost húzott be az ellenfelének, csont sokkoló reccsenése hárította ketté a zajt. Zöld szemű fiú hátra tántorgót, tömegen hatalmas döbbenet suhant végig, mindenki feszülten figyelte a mérkőzést, Matt végső csapást akart mérni a tántorgó fiúra, de Harry egy laza mozdulattal vissza támadt és addig püfölte az ellenfelet amíg az ki terülve nem feküdt a földön. Tömeg hatalmas éljenzésben tort ki, focista fiút pedig a barátai rángatták ki, hogy azonnali ápolásában részesítsék ami annyit takart, hogy bele diktáltak pár felest.
-Ki lesz a következő?- forgott körbe Harry szét tart karokkal élvezte a győzelmet és meg jobban a tömeget akik öt istenítették.Előző meccs hatására senki nem volt olyan hülye hogy jelentkezzen , nem volt a jelenlévőknek öngyilkos hajlama, mert bemenni a ringbe az volt.-Nincs senki?- kérdezte újra.Harry új és bizarr énje jelent meg előttem. Hirtelen valaki bele kapott a pulcsim kapucniába ennek hatására egy erős mozdulattal indultam meg a föld felé.Próbált megfogni, hogy ne esek el, de az ittas állapota miatt inkább egyenesen be lökött  a küzdő térre. Térdeimbe éles fájdalom csapot, mikor földet érkeztem, tekintetemmel kiutat kerestem, de a tömeg masszív falat alkotott körülöttem a kijutást esélytelen volt.Pillantásom bele vésett a vibráló zöld erdőbe, mellkasa szaporán emelkedett, haja csapzott volt, árasztotta magából az erőszakos kisugárzást.
-Harc!Harc!Harc!- kiabálta a tömeg. Nem mondod komolyan, hogy nem látják mekkora különbség van kettőnk között, hisz Harry kétszer akkora ráadásul pasikkal vetekszik nem lányokkal. Legnagyobb elkeseredettségemre a tömeg tovább skandáltak és követeltek a véres csatát. Nehezemre esett felkelni, térdeim ellenálltak bármilyen mozgásnak, vártam  az ő lépését, de ő tovább rá is csak bámult. Mozduljon mar valamerre üvöltöztem magamban.
- Ashley!- hallottam magam mogul Niall aggódó hangját.
- Hé idióták mégis mit csináltok engedjétek ki onnan.- kiabálta túl a tömeget Liam és próbált be jutni hozzám a pályára, de a tömeg nem engedte neki.
- Haver a csaj önszántából menet be oda szóval kussolj.- válaszolt vissza egy hozzam közelebb lévő végzős srác. Szavaira hangosan elneveztem magam, mire meglepett csend suhant végig a kis termen.
- Még hogy önszántamból?! Te teljesen hülye vagy, mégis melyik lány akarna az életével játszani ebben a kibaszott pincében.- fordultam az idióta fiú felé, majd vissza Harryhez, aki mereven elindult felém, halálos nyugalommal és semmilyen kifejezéssel az arcán.
- Harry, ne tedd! Állj meg!- kiabált Liam, de szavai üres fülekre találtak . Féltem , nem tagadom. Olyan volt mintha egy tigris ketrecebe estem volna és most farkas szemet kellene néznem vele,

leginkább a halálommal. Megragadta a karom és masszívan tartott, tekintete most elhomályosultnak tűnt, olyan erősen tartott, hogy biztos voltam benne holnapra nyoma marad. Teste előre lendült mire azonnal össze szorítottam a szemeim és vártam a fájdalma, de nem történt semmi, mire kicsit kinyitottam a szemem félénken. Erre Harry újra mozdult selymes ajka erőszakosan tapadt az enyémre, önkéntelenül is viszonoztam, mire o hangosan belenyögött az ajkamba, kezeimet a hajába vezettem, ő pedig erősen markolt a fenekembe. Megfeledkeztem a körülöttünk elképedve álldogáló emberekről és átadtam magam a csóknak. Keze ösztönzően csúszott azt a belső combomra, én pedig erre lábaimat a dereka köré csavartam. Tömeg jobban megőrült a mi kis jelenetünkért, mint mikor két izmos pasi csap össze a ringben.
- Felfedeztek minket!-kiáltott egy fiú valamelyik asztal tetején állva, a tömeg egy emberként kezdet ki rohanni, Harry legnagyobb meglepetésemre lerakott a földre és a tömeggel ellentétes irányba húzott. Tiszta káosz háza alakult ki a pincében másodpercek alatt, majd egy szigorú férfi hang mindent el mosott a zavarodottság megállt, Harry hirtelen húzott jobbra egy kis szertár szerűségbe, annak is egy sötét sarkába. Harry a hátat a falnak döntötte, engem pedig a mellkasára húzott, szíve hangosan zakatoló a mellkasában.
- Csak nem félsz?- kérdeztem suttogva, mire halkan felnevetett.
- És te?- nézett kihívóan a szemembe.
- Nincs okom félni.-válaszoltam és kihúzták magam.
- Még tőlem se?-hajolt közelebb, arcán újra az a semmilyen kifejezés ült, mintha valami sötétet árasztana magából.
- Tőled főleg nem.-válaszoltam kihívóan.
- Oh akkor feltétlen leszek okot adni rá hogy félj.- súgta és beszéd közben ajkai az enyémet simogatták.
- Soha nem fo...-mondtam volna valami frappánsat, meg a ver is megfagyott az erei be mikor a szigorú hang nem messze tőlünk szólalt meg.
- Jelentést.- parancsolt rá valakire, hangja még a legerősebb acélt is alak váltásra parancsolata volna.
- Kapitány jelentem több fiatalt is sikerült elkapnunk, de senki nem tudja ki szervezi ezeket az illegális bunyókat.-lélegezni is alig mertem, Harry karja szorosabban fonódott körém.- És mégis ki ez fiú?
- Jelentem, ezt a fiút és két másik társat a szertárba zártak.- szólalt meg egy másik sokkal fiatalabb hang.
- Mesélj.- parancsolt rá láthatatlan személyre.
- Uram.- megdermedtem mikor Liam hangja meggyötörten csendült fel.- Mrs. Loo professzor megbízott engem és még két barátomat, hogy keresünk ki neki valami régi előadásai kellékeket, meg feladat lapokat. Olyan 10fele hangokra lettünk figyelmesek majd öt srác rontott be és bezártak minket a szertárba.- mesélte Liam persze az egész egy hatalmas nagy kamu volt, de olyan élethűen adta elő hogy ha nem tudom az igazat meg el is hittem volna neki, biztos sokáig gyakorolta.
- Többiek meg bent vannak?- szólat meg a szigorú hang aki ezek szerint a rendőrkapitány volt.
- Meg bent, lány nagyon meg van rémülve, a fiút pedig kicsit meg is verték.- nem értettem minek mondja hogy Harryt össze vettek de mikor alaposabba megnéztem az előttem álló fiú arcát kezdetleges véraláfutások jelentek meg a szája sarka és a halántékán. Lassan emeltem fel a bal kezem és óvatosan megérintettem az egyik zúzódását, mire halkan felszisszent és el kapta a kezem, de csak fogta, nem húzta el.
- Csak nem aggódsz értem?- mosolyodott el és gödröcskéi megjelentek, én pedig csak vigyorogtam.Ajtó hirtelen kinyitódott, Harry azonnal a mellkasára vonta a feje és pedig elrejtettem a cseppet sem megtört arcom.
- Nyugalom mar nincs semmi baj, kijöhetek.- fiatal rendőr édesgető hangon szólt hozzánk, engem karoló fiú lassan elindult testemet is magával cipelve.
- Légy kétségbe esett és összetört.- súgta Harry úgy hogy csak én halljam. Életem legjobb alakítását adtam aznap este tuti biztos megérdemeltem volna egy Oscart. Rendőrök simán bevették Liam meséjét és arra kértek minket hogy holnap feltétlen jelentkezünk a kapitányságon, hogy felvegyék rendesen a vallomásunk. Annyira jó voltam, hogy még azt is felajánlották hogy hazáig elvisznek rendőr autóval, de a fiúk biztosították a zsarukat, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.