1.rész Washington

Kellemes augusztus végi levegő uralkodott Washington repülőterén, amint kiléptem az épülteből testem és
lelkem könnyebb lett éreztem végre magam mögött hagyhatom a múltat és új boldogabb élet vár, persze az egyetemista élet a vizsgákon kívül mindig boldog vagyis ezt hirdetik. Taxit fogtam és bedigtáltam az egyetem címét mire a nálam pár évvel idősebb barna hajú és szemű fiú azonnal végig mért, majd mosolyogva elindult. Hatalmas izgalommal bámultam a várost, embereket, épületeket és alig vártam hogy felfedezhesem. Bő egy óra alatt meg is érkeztünk a büszkén magasodó egyetemi fő épület elé, kifizetem az utat, indultam volna de a fiú vissza tartott.
-Ez neked való, gyere el.- nyomott a kezembe egy szórólapot, tekintettem végig vezettem a nyilas tetóválásán ami az alkarján volt. Csicsás betűkkel csak hely és időpont volt rá írva, kérdőjel pillantottam fel rá de ő csak mosolyogva kacsintott és elhajtott. Vállrantással elintézték a dolgot és indultam is a fő épület felé hogy bejelentkezek. Hatalamas tömeg várakozott a kis helyiségben, nem sokan beszélgettek másokkal akik pedig csoportokba verődtek mind megjátszva illegeték magukat. Leültem egy üres székre és egyetlen böröndőmet - mivel nem akartam semmit magammal hozni a régi életemből- magam elé raktam és rátámaszkodtam onnan figyeltem csendesen az embereket várva egy adandó alkalmat amikor végre beiratkozhatok.
-Bocsáss meg.- szólt egy halk hang, mire érzelem mentesen felé fordultam egy szőke, kèk szemű fiú bámult rám.- Leülhetek?- bólintottak majd vissza tértem a semmibe bámulásnak. – Niall vagyok.- szólalt meg ujra a fiú, helyes volt meg minden de ha megzavarnak akkor nem érdekel az ember beszól ok neki.
-Ashley vagyok.- vágtam oda majd fel álltam és a táskámmal együtt beváltani egy csevegő lány társaság elè.
- Te melyik szakra jelentkeztél? – jelent meg azonnal mellettem a fiú, istenem ez lerázhatatlan.
- Figyelj nem ismerlek de nem is akarlak megismerni szóval lépj tovább. – lettem goromba, idegeim magasba szöktek.
- Bocsáss meg csak elhagytam a barátaimat és kicsit elveszett vagyok ebben az országban és te nem tüntél olyan szörnyetegnek mint a többi lány.- mosolygott amivel engem is mosolygásra késztetett, azt mondtam változni akarok szóval a flegma énemet is a kukába kell vágnom és megpróbálni rendes kapcsolatot létesíteni az emberekkel és estleg barátokat szerezni.
- Kezdjük előrôl rendben?- nyújtottam neki a kezemet.- Ashley Fishman.
- Niall Horan. El se tudom mondani mennyire örülők hogy nem vagyok egyedül és szóba állsz velem.- fecseget össze vissza, aranyos volt és a vidàmsága ragadós volt. Miközben várakoztunk megismertem Niallt a kedves, haspók ír fiút aki imádja a barátait. Persze leginkább ő beszélt és nekem ez tökéletesen megfelelt, hisz még fogalmam sem volt mit is mondjak az embereknek magamról.
- Niall, te is kollégiumban laksz?- szedtük össze a cuccunk mikor már minden papír munkával végeztünk és a szobám kulcsa, na meg a tankönyveiket, óra rendem is nálam volt.
- Nem, a haverjaimmal bérelünk egy lakást nem messze az egyetemtől, tuti rendezünk majd egy házavató bulit és megvagy híva.- kuncogtam, meglepetten kaptam a kezem a szám elé, fiú kérdőn
bámult rám, de én vigyorog intetem hogy nincs gond.
- Akkor találkozunk valamikor?- áll meg pár méterre tőlem.
- Persze.- számot cseréltünk és Niall ragaszkodott hozzá hogy majd meg kell ismerkednem a haverjaival. Hatalmas ölelés után- ami kicsit feszülten érintett-elindultam a kollégiumomba ami a térkép szerint 10percre volt, de persze el tévedtem szóval olyan félóra lett belőle. Portás egy puffok piros arcú negyvenes pasas volt, kicsit túlságosan is kedves a lányokkal, de én nem igényeltem a segítségét, gyorsan ahogy a csomagom engedte felcaplatam az emeletenre.
-776...776...776...776!- folyosó leghátsó szobája volt, fiatalok szaladgáltak, pakoltak a szobájikba ismerkedtek az új szobatársakkal szomszèdokkal. Hirtelen mozdulattal léptem be a szobába, nem akartam szórakozni és azon gondolkodni hogy ki lesz a lat évekig tartó lakotársam. Bent egy fenékkel találtam szembe magam ami a néma ritmusra rázták, szobatársam egy alacsony szőke szín hajú manó kis lány volt,

halvány sminkkel. Hangosan fel sikoltott mikor meglátott, de a pár másodperces felfogási idő után azonnal a nyakamba vetődött és erősen magához ölelt.
- Helloka, Rea  vagyok és mostantól szobatársak vagyunk. – szinte majd ki robbant belőle a lekesedés, mi van a mai nappal miért csak buzgó emberekkel kerülök össze.
- Ashley vagyok. – pakoltam be a táskám.
- Csak ennyi cuccod van?- kérdezte meglepetten mire észre vettem a legalább 5böröndött a szoba másik oldalán.
- Nincs sok fontos dolgom, majd veszem ha szükségem lenne valamire.- magyaráztam.
- Szóval a szüleid mindent fizetnek, Oh de jó neked, én mindent magammal hoztam hogy ne kelljen felesleges dolgokra kőltenem.- azt hittem felrobbanok mikor kimondta az első pár szót én és a szüleim pénze.
- Nem fognám be!- össze rezzent mikor hangosan felszólaltam.- Ne hidd azt hogy akinek pénze van az csak ahülyr szűleitől kaphatja vannak akik megdolgoznak érte, nem kellene fecsegned ha nem gondolod àt mit mondasz.- orditottam, ő megszeppenve bámult majd egy könnycsepp indult a szemèből.
- Bocsáss meg nem tudtam hogy ilyen rosszul érint a szülô tèma.- tényleg vissza kellene fognom magam, mindenki mindig csak bocsánatot kér pedig nem kellene.
- Te ne haragudj, csak kicsit feszült vagyok az új környezettől.- magyarázkodtam, mire a lány azonnal rámvetödött megint megőlelt.
- Nem lesz semmi baj, én is idegeskedem.- szipogott, mire meg simogatam a fejét, olyan mint egy gyerek. – Szerintem lazulnunk kellene ma este vegyünk valami piát ès Tombolunk. – tervezgetett nevetgélve. Eszembe jutott a szórólap, elő halásztak és az orra elôtt meg lengettem, ki kapta a kezemből és elkezdet magyarázni mit kell fel venni, meg mit igyunk, vigyázzunk a pasikkal. Örülök hogy könnyen kibékültünk, remélem el leszünk egymás mellet.
* * *
Kopogtatak az ajtónkon, Rea persze azonnal ott termet és ajtó nyitott a másik túl buzgó ismerőnek.
-Hello hölgyeim.- mosolygott és alaposan megbámulta a szobatársam.- Gondoltam nyomhatnánk valami egyetem kezdő partit, úgy hallottam sors döntő szokott lenni az első buli.- emelte elénk a már ismerős szórólapot és egy üveg vodkát.
- Niall te vagy a mi emberünk. – invitálták bejebb.
- Pontosan erre a bulira akartunk menni.- ugrándozott Rea, meglepetség suhant át a fiú arcán de csak egy másodpercig utána ujra vigyorgott.
- Akkor lapozás után mehetünk is, ahogy tudom nincs is olyan messze ide ez a hely.- bontotta ki az alkoholos üveget Niall majd körbe adta.
- Indulhatunk!- kiáltott Rea majd felugrott a levegőben és kacagva leszaladt a lépcsőn.
- Buli van Ashlye.- ragadta meg a kezem Niall majd mi is szaladtunk Rea után. Jó bulinak ígérkezik.