Remélem tetszik a történet, bár még csak alakul a cselekmény, de ígérem nagyon izgalmas lesz. Addig is kommeneteket kérek!!<3
Mia Harris
Furcsa volt és szokatlan a buliban igyekező fiatalok nem a megszokott hangzavarral haladtak a hely felé, hanem mintha settenkedtek volna. Csendben voltak, ahogy mi is, mind a hárman féltünk megszólalni, mintha egy kimondatlan szabály lengne minket körbe, zárva tartva a szánkat. A Jogi tanszék épületénél találtuk magunkat, követtük a pince ablakon bemászó többi részeg diákot, hatalmas csattanással érkeztünk a talajra. Rea még sikoltott is mellé, pár bonyolult kanyar után végre megtaláltuk a bulit. Már messziről lehetett hallani a basszus mély ütemét, részeg fiatalok tolongtak, tér közepén - nem láttam rendesen - de mintha dulakodás lett volna és senki nem állította meg őket.
-Üdvözlet a VEREMben!- kiáltotta túl Niall a zenét és az éljenző tömeget amikor bőr csattant a bőrrel.
- Mégis hova hoztál minket?- kiabáltam rá, nagyon rossz előérzetem volt és szorosan fogtam Reát nehogy valaki elsodorja mellőlem.
- Hát ahova a szóró lap szólt.- mosolygott elégedetten, de arcom láttán kicsit megrémült.
- Ismered ezt a helyet?- nyomult közelebb Rea, ő valahogy sokkal lekewsebben fogta fel a helyzetet.
- Persze, az egyik haverom alapította. – indult a bár pultnak kijelölt asztal felé, mi pedig utána szorosan a nyomában.
- Azt mondtad új vagy ezen a földrészen?- vontam kérdőre.
- Az vagyok,de a haverom már egy éve jár erre az egyetemre.- magyarázta majd a kezünkbe nyomot egy egy üveg sört. – Az estére lányok. – koccintotta az üvegét a miénkhez, olyan dühös voltam, hogy egy laza mozdulattal lehúztam az üveg tartalmát.
- Akkor kezdjük a bulit!- kiáltott Rea és belevetette magát a tömegbe mire ijedten indultam utána de egy test vissza tartott, ismertem őt.
- Te?- kiáltottam rá nagyon közelről, vigyorogva fordult felém. – Mégis miféle hely ez?- kérdezem de nem válaszol, megragadja a kezem és felrángat egy másik asztalra ahonnan belátni az egész termet. Régi letakart bútorok mind a falak mellé vannak tolva, rengeteg fiatal tolong ebben a kicsike teremben. A terem közepére téved a tekintettem és elképedek. Fiúk vetekednek és az emberek élvezettel figyelik.
- VEREM csak így nevezik, és mit kíván a nép? Piát és cirkuszt.- súgja a fülembe az ismeretlen taxis. Oh a srác csak nem töri szakos lenne.
- Ez embertelen.
- Ironikus hogy ezt pont a jogi karon mondod.- nevet majd egy sört nyom a kezembe.
- De...- nem tudtam hogy fogalmazzam meg ami bennem van, megbabonázva figyeltem a verekedő párost, izzadt, izmos testek véres tánca, agyam tudta hogy ez rossz, valamiért le se tudtam venni a szemem róluk.
- Igyál és élvezed ezt a kitűnő helyet nem mindenki érdemelheti ki.- ösztönözött, én meg persze elfogadtam a sört. Hülye vagyok vagy mi, idegen embertől pia, állandóan hallani a részeg lányok bedrogozásáról most meg iszok valakivel aki kb. fél napja se ismerek.
- Liam vagyok.- mutatkozott be, csupa új ember már az első napon.
- Ashley. – viszonozták. Egy sőt után jött a következő és a következő na meg a következő, hát igen a nyelvem állandóan össze akadt látásom néha homályos lett, de ennek ellenére élveztem. Liam elmagyarázott minden tudnivalót a VEREMről. Mint kiderült ő az egyik alapítója ennek a helynek, még fogadhatnak is az örök nyertes játékosra. Következett az este állítólag legizgalmasabb verekedése. Meccsből nem nagyon fogtam fel semmit, leginkább az foglalt le hogy a göndör barna fürtöket bámultam, amik minden mozdulatánál úsztak a levegőben. Tudtam, hogy ismerős valahonnan, de az aznap elfogyasztott alkohol mennyiség megnehezítette a gondolkodásomat. A fiúnak kecses mozgása volt mint egy igazi vadállatnak, bőre alatt hullámoztak az izmok, megfeszül, elernyed, megfeszül és elernyed. Játszott az ellenfelével, szórakozott, már messziről érezhető volt a kisugárzásából hogy tudja ennek a verekedésnek ő lesz a győztese. Nagy öröm ujjongás hangzott fel, ami a meccs végét jelezte, egy halálos balossal tette a pontot az ire, én pedig figyeltem Liam monológját, hogy mindig hallgassak rá ha fogadásról van szó.
- Gyere bajnok.- intett mögém és tovább magyarázott nekem. Ahogy hallgattam véletlenül félreléptem az asztalon és zuhanásnak indultam a föld felé, de nem volt becsapódás csak sötétség egy tompa kellemes hullámzásban.
...
Mikor újra kinyitottam a szemem, egy idegen szobában találtam magam, hatalmas fejfájással. Csuklómra támaszkodtam, de egy meleg test került a kezem alá, szempillnatás alatt fordultam a mellettem fekvő felé. Magamban sikítottam, barna fürtők, izmos mellkas és iszonyúan, nem is elképesztően helyes arc.
- Hello.-nyitotta ki szemét az idegen, majd mintha minden napi dolog lenne, hogy ismeretlen lányok mellet ébred.
- Mit csináltunk tegnap?-kérdeztem azonnal a lényegre térve.
- Szerinted.- értetlenkedett, mintha nem lenne egyértelmű.
- Nem én nem fekszem le azonnal mindenkivel. - hitetlenkedtem.
- Pedig tegnap elég készséges voltál.- nevetett gúnyosan.
- Mit gondolhatnak rólam az emberek.- képedtem el, idegesen járkáltam fel alá az ágy mellett, nem nagyon szokott érdekelni mi az emberek véleménye, de Reának nem így kellet volna megismernie, mintha egy kurva lennék.
- Meztelen vagy.- súgta.
- Mi?- fordultam felé, hirtelen mozdulattal elém állt és húzta végig rajtam a kezét.
- Meztelen vagy.- ismételte meg mondandóját, én meg kikerekedett szemekkel bámultam és azonnal megragadtam a takarót és magamra rántottam. – Tegnap nem voltál ennyire szégyenlős, még a folyosón kezdtél neki a vetkőzésnek.- erősen megcsaptam a karját de meg se kottyant neki, felnevetett majd kiment a szobából én pedig követtem.- Azt hittem felöltözöl.- kortyolt bele a bögrébe, nekem akaratlanul is tovább maradt ott a tekintettem, a fiú ajka ördögi mosolyra húzódott. Direkt megnyalta a száját, játszik velem. Ha ő így akkor én is. Ledobtam a takarót, nagyon közel mentem hozzá szinte teljesen a testéhez simultam, majd elvettem a bögre kávét és minél jobbá rázva a fenekén vissza vonultam a hálóba. Kiittam a bögre maradék tartalmát, majd gyors iramba vissza vettem a ruháimat. Örültem, hogy az idegen nem jött utánam és akkor se láttam már mikor kiléptem a lakásból.
...
-Ashley!-ugrott Rea szipogva a nyakamba.-Annyira aggódtam miattad, elmentés azzal a srácnak és már 11 is elmúlt te meg nem voltál sehol.- mint egy óvodás olyan képet vágott, taknyos orra csillogott, olyan kis aranyos volt.
- Bocsáss meg, nem akartam hogy aggódj ígérem, nem hagylak magadra egy buliban sem.- öleltem meg, mire sírni kezdett, én pedig ott álltam ès nem tudtam mit tegyek.
-Niall is annyira aggódott majdnem a barátait is mozgósította.- bújt közelebb, milyen kedves lány.
- Megígértem nem lesz ilyen többet, szóval nincs szükség a rohamosztagra.- erre erőtlenül felnevetett.
- Lényeg hogy nincs semmi bajod, lehet kicsit túl reagáltam, nem kellet volna annyi rémtörténetet hallgatnom az egyetemi bulikról.- megkuncogtam a kijelentésén, újra meglepetten tapasztottam a szàmra a kezem, megint kuncogtam pedig nem szoktam, leginkább soha.
- Kiengesztelhetlek egy palacsintás reggelivel?-kérdeztem félénken, mire Rea tapsikolva szedte össze a cuccát.
-Hívjuk Niallt is.- léptünk ki a szobából és az emlegetett szamár jelent meg előttünk.
- Ashley!-karjába ragadott és vagy háromszor körbe forgott velem a tengelye körül. – Már azt hittem valami őrült gyilkos rabolt el.- szorított szorosan magához.
-Nyugi most már meg vagyok.- paskoltam meg a vállát.
- Örülök neki, azt hittem értesítettem kell az FBI-t, hogy kerítsenek elő.- poénkodott, de láttam a szemében a lassan eltünő aggodalmat, nem tudtam hogyan kezeljem, nem vagyok hozzá szokva, hogy embereknek fontos vagyok.
- Téged is kiengesztelhetlek egy palacsintás reggelivel?-kérdeztem.
- Jobb módot nem is találhattál volna.- csapta össze a tenyerét. – Készülj fel mert kieszlek a vagyonodból.-indultunk el nevetve.
...
Niall tényleg majdnem megkopasztott, annyit evett mint egy kész gimis focicsapat. Csak Rea enyhe célozgatásai - arra hogy lassan nem lesz pénzem - mentett meg. Tátott szájjal álltunk a pusztítás nyomai figyelve.
-Ha bármilyen evőverseny lesz az egyetemen neked feltétlenül ott a helyed.- tervezgettem.
Másnap kezdődött az év, fekete kosztümöt viseltem, az ünnepség az egyetem egyik hatalmas parkjában volt megtartva. Rengeteg szék kipakolva és elől egy mikrofonos pódium állt. A diákok lassan szállingóztak az ünnepségre, az ülésrenddel kapcsolatban csak annyi kritérium volt, hogy a gólyák ülnek legelöl. Szóval Reával olyan középtájt találtunk helyet a harmadik sorba. Az ünnepség nem is tudjátok mennyire unalmas volt, még jobban mint a középiskolában, itt minden szak dékánja köszöntött minket és elmondták mit várnak az elkövetkező évtől. Mikor vége lett a beszédeknek, indulhatunk az első óráinkra, ami nekem társadalom phsihologia volt. Át kellet vágnom az egész egyetemen, hogy abba az épületbe érjek, ahol az óra lesz. A teremben még csak páran voltak, gondolom nem volt könnyű ide találni, de hála a palacsintázás utáni ledolgozó túrának én már minden szegletét ismertem az egyetemnek. Legnagyobb sajnálatomra jobboldalamra két hangosan csiripelő lány ült, valami buliról beszélgetek és közben villám sebességgel pötyögtek a telefonjukba.
-Szabad a hely?-szólalt meg mellettem egy fiú hang.
-Persze.- rá se néztem, nem akarom tudni milyen jöttment ül le mellém.
-Szép a hajad.- szólalt meg mellettem a fiú újra, végre rá pillantottam és kellemes csalódás ért.
Vörös haja a feje tetején apró cofba volt fogva, rövid szakálla is vörös volt, madármintás inget viselt.
-Köszi.- mosolyogtam, öröm árasztott el hogy végre valami normális embert is megismerek.
-Dan.- emelte felém a kisujját, meglepetten pillantottam a gesztusára, de nevetve kulcsoltam össze az én kisujjammal.
-Ashley.- mutatkoztam be, ebben a pillanatban lépet be a tanár is. Bemutatkozott és neki kezdett volna az éves tanterv ismertetésének ha hangos lánykacagás nem szakította volna félbe. Ismerős fiú lépet a terembe három lány társaságában, akik csak úgy csimpaszkodtak rajta. Egyáltalán nem zavartatták magukat majd pár sorral felettünk helyetfoglaltak.
-Köszönöm hogy megtiszteltek a jelenlétükkel, Mr....-kereste a nevét a professzor.
- Harry.- válaszolt flegmán a fiú- Jézusom én lefeküdtem egy ilyen taplóval-csúsztam lejjebb a székemben.
-Ismered?- hajolt közelebb Dan.
-Nem.-tagadtam de láttam Dan arcán nem hisz nekem és sunyin elmosolyodott. Váratlan belépés után a prof folytatta az év ismertetését, majd óra végén névsor olvasást végezzen és ennek segítségével a ülőhelyeket is beirkálja.- Ashley Fishman.-hangzott a nevem olyan harmadiknak, gyorsan feltettem a kezem, a prof befirkantott a lapra és már szólította is a következőt. Tarkómon éreztem egy tekintetet és tudtam kié, de nem akartam róla tudomást venni.
- Daniell Fell.- mellemet ülő fiú emelte magasba a kezét.
- Bocsika.- szólalt meg mellettem az egyik cicababa. – De az az irtó helyes fiú ide fel bámul, ismered?- érzelemmentesen bámultam a csajra.
- Nem, tuti biztos bejössz neki.- lány szemei felcsillantak, és lejjebbhúzta a felsőjét, hogy a dekoltázsa nagyobb felületet emeljen ki.
-Tudtam én.- vette elő rikítóan rózsaszín szájfényét és a már elégé kifestett szájára még vagy két réteget kent, így undorítóan ragacsos hatása lett.
- Ash, majd találkozunk még.- köszönt el Dan, majd vigyorogva kirongyolt a teremből. Csak egy pillantást vetettem Harry helyére és nyugtáztam magamban, hogy nem igazán lelkes órára járók közé tartozik. Következő órámig még vagy fél óra volt és csak az öt percre lévő épületbe kellet átmennem, szóval nyugodtan haladtam a folyosón. Már kint voltam, amikor megrezzent a telefonom, Rea üzent, hogy az ebédet mindenképp együtt kell töltenünk és Niall is csatlakozik meg a haverjai. Már előre örültem a hatalmas tömegnek. Ja nem. Újra éreztem a tekintetet a tarkómon, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
-Ashley.- szólított meg egy rekedtes hang, gyors lendülettel fordultam hátra, ott támasztotta az épület falát, irtó szexi volt és pont ezért nem kellett. Nincs helye egy férfinak az életemben, ráadásul hiba volt lefeküdni vele, bár fogalmam sincs hogy megtettük e.
-Mit akarsz?- kérdeztem nem éppen kedvesen, nem fogok kedveskedni egy nagyképű elkényeztetett sráccal.
- Volt egy lány, emlékszem.- furcsállva bámultam rá, mégis mire megy ki ez a játék, mit akar?- Hatalmas kék szemei voltak és ahogy ott ült kisírt szemekkel a házuk lépcsőén annyira ártatlan volt mint valami őzike.- agyam minden egyes szavát megemésztette, hirtelen rohantak meg az emlékek, amikor először találkoztunk. Elképsztő, de nem, ő nem lehet az a fiú. Alaposan végignéztem rajta, barna göndör fürtök és az erdőzöld meleg tekintett, amely valahogy nem volt már a régi, mintha megkopott volna. Na persze, meg a szája szélén elhelyezkedő gödröcskék.
- Harry?- pislogok rám nagyokat.
- Hello Törpe!- vigyorgott, én pedig elképedve bámultam még mindig őt. Lehetetlen.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés